Avery durván felröhögött s tovább szorongatta, a többiek is nevettek, Piton is elhúzta a fél száját.

– Ennél nagyobb lator – folytatta Bella, aki láthatólag máris többet ivott a kelletnél  –,  csak a drágalátos unokabátyánk Sirius, az a véráruló.

Ő is már mindenkit hanyatt döntött.

Narcissa felállt és bement a házba.

– Bella – ez azért erős volt –szólt csitítólag Ed.

– Mér, nem igaz? Így van, Piton? Gondolom, neked részletesen beszámol Lucius barátod.

A fiú nem felelt, csak összevonta a szemöldökét.

De Bellát most már nem lehetett leállítani, Stellára mutatott.

–Te, cica, neked nem kell féltened a Pitonodat, nem fogsz úgy járni, mint a húgocskám. Ő nagyon kímért és megfontolt ebben is. Nekem is csak egyszer volt meg, meg annak a kis szöszke Belinda Serpentinának, de ez is azért, mert mindketten túl sokat ittunk…

– Bella, Bella – most már elég legyen! Részeg vagy, te sem tudod, mit beszélsz! Gyere, hazakísérlek – állt fel Ed.

Avery is alaposan be volt állítva: – Hé, nem úgy volt, hogy én viszem haza? – vigyorgott és részeg nevetésre fakadt.

– Hagyj békén, Ed – vinyogott Bella – nincs semmi bajom –. de közben megbotlott.

–Persze, persze, gyere menjünk, vedd a kabátod.

Közben visszalépett Pitonhoz: –Sajnálom, Severus, hogy így sült el a dolog. Még tartjuk a kapcsolatot az iskolakezdésig … – nyújtotta a kezét.

– Viszlát, kislány – nézett a halovány Stellára, aki Piton karjába kapaszkodva állt – örülök, hogy megismertelek.

– Én is, viszlát!

Mire visszafordultak, már Tim is feltámogatta Averyt, és leléptek. Kettesben maradtak.

– Sajnálom … – mondta halkan a fiú – kicsit túllőttem a célon. Gondoltam, hogy nem tudnak ellenállni az italnak. Különösen ennek, amit ittak,  és meglett a hatása.

– Ez a két lány… – kezdte Stella.

– A Mardekár hercegnői?– mondta gúnyosan Piton. – Dúsgazdag, aranyvérű család sarjai, mindenütt ott kell legyenek.

Azt nem álmodta azonban egyikük sem, hogy hármójuk közül, a két büszke lány sok sok év múlva, már jószerént lezárták életüknek egy fejezetét, amit ők  akkor fognak majd csak együtt elkezdeni.

4. Kréta

Stella hazaérve nem lelte a helyét az Angliában eltöltött vakációs napok után, amelyeket Piton karjaiban, vágyak és őrjítő gyönyörök között hánykolódva töltötte. Megrémült saját magától, és rettegett attól, hogy átlépik azt a hajszálvékony határt és lebuknak Maya néni előtt.

– Na, hogy telt? – ült le nevetve Kalliopi és ledobta váltáskáját.

– Mi van veled? – nézte meg jobban a sápadt, karikás szemű Stellát.– Olyan rosszul telt?

Stella csak ingatta a fejét.

– Mi az? … Csak nem vesztettek össze azzal a Pitonnal?

– Nem, dehogy. Sőt … – sóhajtott.

– Akkor? Mi van veled? Mi történt?

– Ez az, hogy minden.

– Minden? – jött zavarba Kalliopi, akinek már több barátja is volt, jelentéktelen kis flörtök, futó kalandok, míg az álmodozó Stella, csak Pitonról ábrándozott. ..

– Hogy érted? – kérdezte tágranyílt szemekkel a göndör lány.

– Hát úgy értem…Szóval szerintem ezt úgy hívják, hogy szeretkeztünk, csak nem egészen a hagyományos módon.

– Mit beszélsz? – kapott levegő után Kalliopi. – Én ezt nem hiszem el… suttogta aztán. Beszélj már!

– Jó, csak nem tudom, mit fogsz gondolni rólam. Én akartam volna, tudod, amióta vele álmodtam…De ő féltett, hogy túl fiatal vagyok…meg minden…

Hát szóval ezek után ártatlannak nem nevezném magam. De amik történtek, az valami olyan csodálatos, ami minden képzeletet felülmúl. Ilyen gyönyör létezéséről sejtelmem sem volt. De többet nem mondok…

Kalliopi szótlanul nézte. Stella levette a sálját, a nyakán több nyom is látszott.

– Nagyanyám megöl, ha megtudja. Már nem is tudom, hogy rejtegessem…

– Nagyon szereted?

– Ha csak eszembe jut, leizzad a tenyerem. Jaj, Kalliopi, nem tudom, hogy fogom kibírni nélküle…Nagyon romlott vagyok, igaz?

– Jaj, dehogy, ne beszélj butaságokat! Csak nem vagyunk egyformák! Nyugodj már meg! Úgy látszik, te egy érzéki típus vagy, csak eddig öntudatlanul elfojtottad. S most a drága Pitonod felébresztette benned.–tette hozzá más hangszínnel.

Stella felkapta a fejét.

– Ő nem hibás. Én is akartam.

– Én nem is mondtam. Sőt. Igazán érett a korához képest…

– Köszönöm, hogy nem ítélsz el minket.

– Persze, hogy nem. Bár én ilyet még nem éltem át. Belevaló egy férfiember lehet! Csak most, hogy megízlelte veled a test örömeit , mit fogsz csinálni ilyen sokáig nélküle? Mert látom, hogy odavagy. Úgy tűnik, ő nagyon tud uralkodni magán. Na meg kevés férfi van, aki a nő örömeit is szem előtt tartja.

– Kalliopi, …– mondta csendesen elgondolkodva – azt hiszem, hogy ő rengeteg dolgot tud. Nagyon tehetséges, erős mágus már most. Éreztem és vettem észre is dolgokat. És ezt nem azért mondom…

– Miért, mit vettél észre?

– Hát például egy csomó olyan varázsigét tud, amiről nem is hallottam…

És néha azt hiszem, ő találja ki őket.

– Hogy mi?– kapta fel a fejét Kalliopi.

– Igen, komolyan. Csak nem mertem megkérdezni. Keveset beszél magáról.

– És mással voltatok elfoglalva, nem beszélgetettek…

Stella nagyon elpirult.

– De, azért beszélgettünk is. És egy ilyen alkalommal mesélt terveiről. És akkor vallotta be, hogy azt tavasszal ő csinálta. Nem gondolta, hogy ilyen  erős hatása lesz.

– Hogy mi?– kerekedett el Kalliopi szeme. 

 – Azt hiszem valami gondolatátvitellel. Gondolom a fényképemet nézte és elképzelte, hogy szeretkezünk és én…

– Te ezt átélted! – nézett egyre riadtabban Kalliopi. – Stella! Ez tudod mi?

Stella értetlenül nézett rá.

– Tudod, mi ez? Bár bámulatos, hogy 17 évesen ilyenekre képes. Fekete mágia! A te Pitonod fekete mágiázik.

Stella hirtelen rádöbbent, hogy Kalliopi, aki igen eszes lány volt, igazat beszélhet.

– De, hát…

– Ezek tiltott varázslatok!

– De én… tényleg szeretem…

–  Szerencsére vagy nem is tudom, mit mondjak. De ezzel befolyásolhat is másokat, főleg, ha az gyengébb. Gondolkozz, nem láttál más furcsa, érthetetlen dolgot is, vagy mondott valamit?! Vagy a családjában…?

– A családjában…? – és élesen hallotta: ’’A Piton családban, ezt mindenki tudja kislányom, sötét varázslók voltak …’’

…Azt hiszem, az apja… és úgy tudom, még voltak sötét varázslók…

– Stella!! Vigyázz! Mit mondtam? Merlinre!

– De ő nem szerette az apját! És már nem is él!

– Az nem zárja ki, hogy ne tanult volna el dolgokat tőle.

’’Piton már első éves korában több átkot tudott mint sok 7.  éves’’

– Csak kísérletezik… És bocsánatot kért. Nagyon okos fiú, rengeteg mindent tud és sok minden érdekli. Nagyon sokat olvas!

– Vigyázz, te lány! Beleszerettél egy sötét varázslóba!

– Ne beszélj így róla! Én bízom benne.

– Hát reméljük nem ragadja el a fekete mágia. Nagy vonzereje van. Melyik házba is jár?

– A Mardekárba.

– Onnan került ki az is, akiről annyit beszélnek, Az a Vol, Vol… hogy hívják?

…

6. Utóhangok

És aztán, alig egy év múlva bekövetkezett az, amit Kalliopi jósolt.

Stella már addigra nagyon csendes lett, teljesen magába zárkózott. Éjszakánként a párnáját tépkedte, úgy hiányzott  neki a kedvese..

De soha többé nem álmodott úgy vele. Piton tiszteletben tartotta az érzéseit.

És nyár felé kitört a borzalom. Anglián úrrá lett a rettegés. Voldemort átvette a hatalmat és hű csatlósai, a Halálfalók követték. Köztük a hallgatag, eminens diák, háza büszkesége, Severus Piton is.

Nyomukban járt a rettenet.

– Stella drágám – mondta sápadtan a nagyanyja. – Beszéltem Mayával, betegre sírta magát. Az unokaöccse, a te kis barátod, az a Piton is csatlakozott a sötét varázslókhoz. Halálfaló lett, vagy mi.

El sem merem neked mondani, hogy miket csinálnak. Borzasztó dolgokat követnek el, szörnyű átkokat szórnak, rettegés kíséri őket, muglikat és sárvérűeket gyilkolnak meg és …

– Nem – zokogott Stella –Severus nem…

– Na, nyugodj meg, kislányom!

– Nem, nem, ő nem ilyen!

– A vezetőjük világuralomra tör az aranyvérmániával. Maya vigasztalhatatlan.

Később, délután, Stella sokáig zokogott Kalliopi nyakában. Szólni sem lehetett hozzá. A földre borulva rázta a sírás, amikor barátnője rátalált.

– Merlinre, Stella! Szedd össze magad! Jaj istenem, mondtam neked, hogy Piton fekete mágus, igaz?

Stella hangosan zokogott:

– Ha az Azkabanba kerül, vagy ha történik vele valami, én nem élem túl.

– Mit mondott neked?

– Semmit. Már régóta nem írt. Mi történt vele, Kalliopi? Miért tette?

Azt mondta szeret, hogy várjunk…Évfolyamelső volt, az egyik legjobb az iskolában…Hát miért?

– Jaj Istenem! Nem tudom, hiszen én nem ismerem őt. Ki tudja, mi történt vele?

          Na és ha fekete mágus? – sírta Stella később a falaknak. Én szeretem, akkor is szeretem…

Folyt.