5.

Az ég még pazar színekben tündökölt, de a földön már megnyúltak a sötétszürke árnyékok. mintha tinta ömlene egy festményre, úgy nyelt el mindent a sötétség. Indulnia kell, nem várathatja Remust. az erdő széléhez érve tett még néhány lépést, majd a sűrű bokrok között kutyává változott és loholva igyekezett a tó felé. A tónál a fülét hegyezve figyelni kezdett, orrát a levegőbe bökte és már biztosan tudta, hogy barátja megérkezett és még valaki más is. Remus egy sziklán ült a tavacskává duzzasztott patak mellett:

- Tappmancs! - ugrott fel, amikor meglátta.

Sirius visszaváltozott és átölelte:

- Remus, elképzelni se tudod, hogy mennyire örülök neked! Mást sem csinálok hetek óta, csak tartom a szám, hogy el ne áruljam magam. Amilyen társaságban vagyok, az sem lenne csoda, ha röfögnék!- tört ki belőle a panasz.

- Te választottad…- szólt Remus kibontakozva barátja öleléséből.

- Tudom, ne is mondd tovább, te jobban szeretted volna, ha elbújok a Black - házban! - Sirius arca elsötétült. – De te soha nem éltél ott. Annál minden jobb! Miért jöttél?

- Hoztam valakit, azaz inkább ő hozott magával engem! – kezdte a varázsló és tűzet bűvölt az akkurátusan összerakott fahasábokra. A száraz fa pattogva égni kezdett. – Nem mondhatnám, hogy sima utunk volt, legalábbis nekem nem…

A tűz fényében most tűnt csak fel Siriusnak, hogy barátja arca zöldes színben játszik. Remus füttyentett egyet és néhány pillanat múlva szárnysuhogás hallatszott. Egy hatalmas hipogriff szállt le zuhanórepülésben a tisztásra.

- Na igen, látványos, csak a gyomrom nem bírja, amikor ezt csinálja…- motyogta Lupin, de ő már nem figyelt rá. Csikócsőr puha tollát simogatta és beszélt hozzá. A hipogriff kurrogott örömében és játékosan csőrébe csípte Sirius egyik hajfürtjét.

- Hát még emlékszel rám?

Legszívesebben a hátára pattant volna, hogy együtt szeljék a végtelen levegőeget, hogy érezze az arcába vágó szelet, a szabadságot.

- Csikócsőr az egyik ok, ami miatt itt vagyok…- szólt Remus – eddig Hagrid bújtatta, de Roxfort már nem biztonságos a számára, már a Tiltott Rengeteg sem elég nagy, hogy elrejthesse. Hagridon kívül te vagy az egyetlen, akit elfogad. Nem kell etetned – vadászik magának és találtam neki búvóhelyet, nem messze - az Ördöggerincen. Oda szárnyak nélkül képtelenség feljutni.

De szüksége van társaságra, valakire, akiben megbízhat…

A másik ok - folytatta némi szünetet tartva –, hogy információink szerint a Minisztérium boszorkányvadászokat küldött a nyomodba…

- Eh mit…- legyintett ő - Caramel még a saját micsodáját sem találja meg egyedül!

- Az meglehet - mondta komolyan Remus – de most nincs egyedül, a boszorkányvadászok mesterien álcázzák magukat, és messziről kiszagolják a mágiát! a legjobbakat küldi utánad…

- Emiatt ne aggódj! nem varázsoltam, amióta itt vagyok. A valódi nevem, pedig senki sem sejti. Itt csak Jonasként ismernek… Nem találhatnak meg!

- Bár igazad lenne! - állt fel barátja és megpiszkálta a tüzet. – Egykor én is vadásztam törvényen kívüli varázslókra, gonosz szerzetekre - és tudom, hogy csak idő kérdése és megtalálnak. Tovább kellene állnod. Most, amíg nem késő!

- A többiek is így gondolják?

- Nem, még Dumbledore sem. Ez csak az én véleményem.

Hallgattak, gyenge fuvallat rezegtette az ágakat, bagoly huhogott, tücskök ciripeltek a tisztáson, a csendben életre kelt a táj. A tűz fénykörébe zárta őket, kívül sötét volt, csak árnyakat láttak, mégis tudták: itt biztonságban vannak. Nincs itt semmi idegen, semmi szokatlan. Csikócsőr a szárnya alá dugta a csőrét, úgy pihent.

- Jonas? - kérdezte végül Remus megtörve a csendet - Jó név…

- Van némi hasonlóság a sorsunkban - felelte Sirius, -, mindketten bujkálunk valami elől, még ha az esetemben nem is isten haragja az a valami. Ha jobban belegondolok vannak különbségek is: a cethal belseje például nagyvilági hely, ehhez a porfészekhez képest. Hidd el Remus ennél csendesebb helyet keresve se találhattam voln.! Ha nem lennének a saját démonaim, unatkoznék! – száraz kacagását visszhangozta az erdő.

Adelindára gondolt, és hirtelen kísértést érzett, hogy mindent elmondjon Remusnak – ha nem irtózott volna úgy a családi házba való visszatéréstől, talán megteszi. De így… Remus nem hagyná annyiban a dolgot. Adelindától úgysem szabadulhat és egyszerre éppen elég egy fúria.

Barátja felállt:

- Ideje indulnom! Csikócsőr búvóhelyét abban az irányban találod majd, de csak hívnod kell egy füttyel és eljön. Vigyázz magadra Sirius! Kerüld a feltűnést … és a nőket!

Sirius felhorkant:

- Nem mindenki él olyan önmegtartóztató életet, mint te!

Remus furcsa grimaszt vágott és hitetlenkedve bámult barátjára:

- Kerüld el őket, veszély jelenthetnek! Ígérd meg…

- Rendben, elkerülöm…- fogott kezet Remussal, aztán amikor barátrja egy fordulattal eltűnt, így folytatta:

 … legalábbis a veszélyeseket.