|
A halál röpte
Gilda 2009.09.19. 21:03
"...korához képest meglepően fejlett varázserővel rendelkezett, és - ez volt a legérdekesebb és legnyugtalanítóbb - már rájött, hogy bizonyos mértékben irányítani tudja képességeit. Elkezdett tudatosan élni velük. Azt is láthattad, hogy nem véletlenszerűen kísérletezgetett, ahogy azt más ifjú varázslók teszik. Máris a többi emberrel szemben használta a mágiát: megfélemlítésre, büntetésre, uralkodásra. A megfojtott nyúlról és a barlangba csalt gyerekekről szóló történetek épp eleget elárultak... Tisztában volt vele: ha akar, tud fájdalmat okozni." (Harry Potter és a félvér herceg, 265. old.)
Tom Denem ifjúkori naplója. Mit érezhet egy 11 éves lelencgyerek, amikor megtudja, hogy varázsló? Hogyan alapozza meg a helyét az új környezetében? Mik a mozgatórugói a tetteinek, és hogyan jut el odáig, hogy véghezvigye őket?
Figyelmeztetés: A mű szándékosan modern
nyelvezetben íródott. Akit ez zavar, ne olvassa el! A napló továbbá jellegéből adódóan spontán, pillanatnyi gondolatokat tartalmaz, nem úgy, mint egy utólagosan írt, kerettörténettel bíró, olvasásra szánt e/1-es elbeszélés. Ebbe a naplóba Tom csak néhány, számára fontos eseményt, gondolatot jegyzett le, az iskola napi működése kevéssé kötötte le a figyelmét.
1937.
Június 17.
Megvan!
Whalley bőghet a naplója után. Most már az enyém!
Már el is olvastam, amit eddig írt. Teljesen be van szarva tőlem!!!! Most meg aztán tényleg, mire Martha doki kikúrálja, az egész intézet úszni fog a trutymóban. Nem érdekel! A kis hülye megérdemelte.
A naplót ezentúl én folytatom. Nem félek, hogy hozzányúlnak, tudják, hogy nagyon megbánnák. De azért mindent nem írok le.
Azzal kezdem, hogy ma kaptam egy ötöst angolból. Ez nem nagy szám, mert mindig ötös voltam, de ma a szemét Turner direkt bele akart zavarni a feleletbe, olyanokat kérdezett, amit nem is tanultunk. A végén sunyi pofával közölte, hogy négyes. Annyira felidegesített, hogy azon gondolkoztam, mi lenne, ha nekiugranék, hogy a fejét addig verjem a pad szélébe, amíg mozog. Aztán eszembe jutott, hogy mi volt a múltkor Ashleyvel, és kipróbáltam Turneren. Ez tök jó, sikerült vele is! Kicsit üveges lett a szeme, aztán beírta az ötöst.
Még mindig nem tudom, mi ez. Tök jó, hogy van, sőt, a legjobb dolog, ami történt velem ezen a csótánytanyán, az volt, amikor rájöttem, hogy különleges vagyok, csak akkor sem értem, mi ez. Smith kapott a múltkor egy képregényt, itt van a dobozomban, amiben kis zöld marslakók raboltak el egy nőt, aztán mire visszahozták, egy csomó furcsa dolgot tudott csinálni. Szerintem engem is ilyenek rabolhattak el, mikor aludtam. Azt már rég nem hiszem, hogy én vagyok a Megváltó, túl sok baromságot kéne csinálnom, nekem meg eszemben sincs a leprások között mászkálni, mint Jézus. De valamiért különleges vagyok, és szerintem csak az űrlények lehettek.
Már többször is eldöntöttem, nem foglalkozom vele, inkább kihasználom, amíg tart. De persze azért izgat, honnan vannak ezek a dolgok. Emlékszem, amikor először csináltam fura dolgokat, megijedtem. Mondjuk, mivel a saját ágyam gyulladt fel, nem csoda. Végül is ez volt a szerencse, mert mondhattam, hogy cigiztem az ágyban. Jobb volt egy hét szobafogság, minthogy hülyének nézzenek. Azt biztos nem hitték volna el, hogy az ágy magától gyulladt fel (a cigizést is nehezen hitték el, mert hétéves voltam).
Persze nem magától. Aznap egész nap engem szívattak a nagyok, és arra gondoltam épp, mi lenne, ha kigyulladna az épület, és mindenki szénné égne, csak én nem. Láttam, ahogy a hülye Tanya Schilley rusnya hájhurkái zsírrá olvadnak a tűzben. Tök jó volt, aztán kigyulladt az ágy. A szobafogság alatt jöttem rá, hogy azért gyulladt ki, mert én a tűzre gondoltam. Apróságokban máskor is volt már, hogy az történt meg, amire épp gondoltam. Amikor másodszor próbáltam ki a tüzes trükköt, a kert gyulladt fel körülöttem. Még jó, hogy el tudtam szelelni időben, és marha vicces volt nézni, ahogy mindenki visítozni kezd, és vizesvödrökkel rohangál.
De ez a tüzes dolog még jól jöhet. Olvastam egy könyvet, amiben a gyerek tüzet tudott gyújtani a tekintetével. Ennek nagyon örültem, de rájöttem, hogy én nem a tekintetemmel gyújtok tüzet, hanem a gondolataimmal, úgyhogy nem az lehet.
Közben kaja volt, és a nyanya kihirdette, hogy Whalley naplója eltűnt. Közben úgy nézett rám, mint aki tud valamit. Mit bámul?? Tök idegesítően tud nézni, de visszabámultam, velem hiába próbál farkasszemet nézni, én mindenkinél tovább bírom. Most is ő fordult el, és remélem, fájt a szeme utána. A napló marad nálam.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
