| MESÉK : Sirius Black titkos élete vagy Kísértések 7 |
Sirius Black titkos élete vagy Kísértések 7
Fairy 2009.09.19. 21:25
a tavaly félbeszakadt fic folytatása
Csütörtökön este az istálló mellett jött el, amikor valami oldalba bökte. Egy varázslat volt, a haja is égnek állt tőle. Hátrafordult, Szirka a fogadó mellett állt, tőle pár lépésnyire.
- Nem láthatnak együtt…- suttogta boszorkány és az istállóra mutatott, jelezve, hogy menjen be.
Az ajtóból visszafordult, Szirka ott állt még a fogadó mellett az alkonyati szél lebegtette szürke felleghajtóját. Sötét csizmája, fekete inge, finom anyagból volt – kit rejthet vajon a drága ruha és mi dolga erre?
Az istállóban félhomály uralkodott, percekig tartott, míg a szeme hozzászokott a sötéthez.
Szirka hirtelen lépett elé az egyik üres állásból – a lovak olyan nyugodtan álltak mellettük, mintha ki lennének pányvázva. Az istálló levegőjében érezte a mágiát, csak így jelenhetett meg a boszorkány észrevétlen. Szomjazott a varázslatra. Annyira, hogy a keze ökölbe szorult. de pálcája a szobájában a láda mélyén hevert és ő így nyomoréknak érezte magát nélküle, üresnek.
Szirka furcsán bámult rá, pillantása fürkésző volt és kiéhezett, mégis elégedettnek tűnt.
- Előbb jöttél…- kezdte ő.
- Igen, igyekeztem korábban ideérni, van még egy elintézetlen ügyünk…- mondta a boszorkány és közelebb lépett, megfogta az ingét és magához húzta:
- Jonas,…nem vagy te olyan ártalmatlan, mint a neved – szólt, azzal megfogta Sirius kezét és a mellére tette.
Teste ruganyos volt és formás, Sirius összerezzent, mintha álomból ébredt volna.
Eddig a pillanatig hidegen hagyta a boszorkány, most hirtelen meglódult a szíve, a vére egy pillanat felforrt, nadrágját szűknek érezte. Megmarkolta a kerek melleket és lecsapott a szájára. A következő pillanatban már a szalmán feküdtek. a boszorkány izgatóan mozgott alatta, ő szinte letépte az ingét és rátapadt az ágaskodó mellbimbókra, Szirka keze a nadrágján matatott. A durva szöveten keresztül simogatta merev vesszejét. A nő egy laza mozdulattal levarázsolta róla a nadrágot, ez még inkább tűzbe hozta, ügyetlen ujjakkal próbálta megszabadítani a ruháitól. A boszorkány hirtelen megmerevedett és egy perc múlva már Sirius is hallotta kintről jövő hangokat. Szirka villámgyorsan felöltözött:
- Ezt majd folytatjuk, ígérem! – szólt és egy szempillantás alatt eltűnt.
Ő ott maradt meztelenül, ágaskodó rúddal és moccanni se mert. Két férfi lépett be az istállóba – az egyik Mursa volt. A szavaikat nem értette, valami furcsa, érthetetlen nyelven beszéltek, de tudta, ha itt találják nem éri meg a holnapot.
Aznap éjjel álmában Roxfortban járt, újra diák volt. Magabiztos, fölényes, nagyhangú és beképzelt. Jamesszel, Remusszal és Féregfarkkal mentek a liget felé. Az egyik nyír alatt egy sápadt, sötét hajú lány ült és az eget bámulta. James közben ökörködött, eljátszotta, hogyan kapta el ő a cikeszt a döntőn, hogyan kapná el Remus, ő vagy Piton. Röhögtek, de ő nem tudta levenni a szemét a lányról. Barátja észre is vette, mert hangosan megjegyezte:
- Nézzétek, ott ül a kis Mardis, tudod Sirius, aki mindig utánad koslat. Ő még anyádnak is tetszene! Várj megkérem neked! - azzal a boszorkány felé fordult – Hé, feleségül mész a barátomhoz, Rosier? Aranyvérű ám, ősi, nagy hírű család az övé!
Ő nem nevetett, a fához ment: a lány nagyon fiatal volt még. Megfogta a kezét és felhúzta magához. Az ijedten nézett, azt gondolhatta talán, hogy most valami gonosz tréfa következik.
- Táncolsz velem a karácsonyi bálon? - kérdezte tőle a szemébe nézve, miközben el sem hitte, hogy az ő szájából buknak ki ezek a szavak.
Hiszen soha nem kért meg erre egyetlen lányt sem. Harcoltak a boszorkányok ezért a kiváltságért, és ő mindig a legszebb sárvérűt választotta közülük. Ő nem ilyen volt, soha nem volt ilyen kedves. mintha nem is ő volna, hanem egy bábu (rövid u), akit más mozgat. És ez a másik Sirius, akinek a testébe be volt zárva, megcsókolta lányt, akkor már nemcsak a barátai bámulták hüledezve, hanem többi diák is odasereglett. Aztán ők ketten futni kezdtek, kézen fogva be az erdőbe Adelindával,hiszen ő volt az. Amikor megálltak, Adelinda már felnőtt nő volt, hosszú, selymes barna hajjal, zöld szemekkel. Sirius az állát tapogatta, a szakálla már kiserkent. Csak álltak és bámulták egymást: Adelinda szeme elsötétült és ő már tudta mi következik. Menekülni akart, de nem tudott – csak rohan körbe az erdőben, amelynek közepén a boszorkány állt és mosolygott.
- Te telhetetlen ribanc!- ordította kétségbeesetten – Mit akarsz még tőlem?
- Igazság szerint, így jobban tetszel! - jegyezte meg szárazon a boszorkány. – Az a Sirius, akiről én álmodoztam, soha nem létezett. Ne kéresd magad!! Ne félj, én nem hagylak itt, mint az a másik… - szólt és közelebb lépett.
- Te nem vagy itt, nem létezel!- nyögte ő, egyszerre vonzotta és taszította az ígéret, ami a boszorkány szeméből sugárzott.
- Jogom van hozzád! - szólt Adelinda és elkezdte kigombolni a mellényét.
Sirius hátralépett. Meddig fog még rajta élősködni ez az átkozott halálfaló? Meddig kéjeleg még vele kihasználva más nők iránt érzett vágyait, meddig szipolyozza ki nedveit?
Adelinda olvasott gondolataiban, felnézett rá:
- Szeretnéd erőszakosabban?- vonta fel a szemöldökét. - Vagy úgy, hogy mindenki lássa?
Intett egyet és Sirius úgy érezte forgószél kapja fel.
A kviddicspálya közepén állt félmeztelenül, vele szemben Adelinda, a tömeg zúgott, a szpíker hangja zengett:
- És most tanúi lehetünk a Mardekár és a Griffendél összecsapásának!
a befejező rész köv.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
