|
A halál röpte 2
Gilda 2009.09.21. 21:07
Tom Denem folytatja naplóját
Július 5.
Rohadt szemetek!!!! Dögöljetek meg mind! MEGBÁNJÁTOK, HOGY BELÉM KÖTÖTTETEK!!!!!
Ha a kezem közé kapom azt a rohadékot, megölöm! Velem nem lehet szórakozni!! Legközelebb, ha meglátom, kibelezem és fellógatom az ajtófélfára! Bejön majd, én meg leteperem, sőt fel is gyújtom a tüzes trükkel!!!
Na jó. Sikerült felgyújtanom a szobát, de már eloltották. Most már jó, mert a kis gané összes cucca megégett. Ezt leszarom, de azért legközelebb majd jobban odafigyelek, mert most már biztos, hogy a gondolataimmal tudok valamit csinálni, és az ilyen barmok nem húzhatnak ennyire fel, mert lelepleződhetek. A nyanya már így is gyanakszik rám, tudom. Nem sokáig néz rám ezzel a szúrós tekintetével, azt garantálom! Tele van már vele a tököm!
Július 7.
A nyanya megvakult, hahahaha!!! Hát sajnos ezentúl nem tudja rám meresztgetni a dülledt szemeit, mert azok már nincsenek ott. Nem akartam megvakítani, csak így jött ki, de nagyon jól tettem, hogy kihasználtam az alkalmat. Először csak arra gondoltam, engedelmeskedni fog nekem. Ez szokott sikerülni újabban, és nem is emlékeznek rá utána, de nem voltam benne biztos, hogy megy felnőtten is, de ment, én erősebb vagyok!!! Engedelmeskedett, még a bugyiját is letolta, de abban semmi érdekes nem volt. Ki akartam próbálni rajta, hogy mit lehet vele megcsinálni, ez rohadt jó volt, csak aztán abba kellett hagynom, mert hamarosan kezdődött a reggeli mise, és keresték volna. A végén tényleg gondolkoztam rajta, hogy ráveszem, akassza fel magát, de aztán rájöttem, hogy viccesebb lesz, ha élve hagyom, ezért végül kiszúrtam a szemét, ő meg meg sem rezdült. Tök érdekes, ahogy a szem kifröccsen, és halál ideges lettem, hogy ez csak a végén jutott eszembe. De nem baj, van még kin próbálgatni. Mondjuk azon a hülye nyúlon. A nyanya most nem tudja, hogy vakulhatott meg, de kórházba vitték. Egyszer talán megmondom neki, hol vannak a szemei. Talán visszaadom az egyiket egy dobozban. A másikat megtartom. Nagyon jó nap volt. Az az egy baj van, hogy nem tudja senki, hogy én tettem. Hogy mi jár annak, aki így bámul rám. Majd egyszer nyíltan látni fogják, mit tudok, és akkor senki nem fog kikezdeni velem.
De ez most nagyon jó volt!!!! HÁHÁHÁHÁÁÁ!!!
Július 20.
A pap tegnap megkérdezte tőlünk, hogyan képzeljük el a szüleinket. Marha jó kérdés tényleg. Saxék be is szóltak neki, de aztán mondta, hogy ő is árva volt, ettől ők lenyugodtak, én egyáltalán nem. Szemétkedésből kérdezte, ez biztos. Nem is válaszoltam neki egy rohadt szót sem, ráadásul egész éjjel az anyámmal álmodtam, hogy haldoklik, ezért megfingatom a rohadt csuhást. És arra ébredtem, hogy bőgök! Tök ciki volt, nagyon remélem, hogy senki nem ébredt fel, mert akkor azt nem élik túl. Én soha nem bömbölök, mint egy csecsemő! Ezt mindenki tudja.
Szóval az anyám. Tudom, milyen volt. Gyönyörű és jó, hosszú szőke hajjal, olyan hangja volt, mint Garbónak abban az új filmben a múltkor, jó nyálas film volt, de a nő szép. Az anyám teljesen úgy nézett ki, mint ő. Egyszer rájövök, hogy miért halt meg, és aki tehet róla, azt kinyírom. Feltámasztani nem lehet, ennek már utánanéztem, megették a kukacok (rengeteg döglött gilisztát találtak akkor a kertben, hát én tapostam szét őket), a mennyországban meg ilyen baromságokban meg nem hiszek, biztos nincsenek angyalok, pláne isten, egyszer megmondtam ennek a csuhásnak, hogy akkor nem kéne itt rohadnunk, erre csak hápogott, és azt nyögdöste, hogy az isten útjai kifürkészhetetlenek. Hülye marha. Engem aztán tutira nem rángat dróton semmiféle vénember a felhőkön ülve. Azt csinálok, amihez kedvem van.
Az anyám biztos, hogy gyönyörű volt és okos. Az apám nem tudom, milyen volt, de nem lehetett nagy szám. Gondolom, meghalt, különben nem kellett volna anyámnak engem itt hagynia. Na ennyit az istenről.
Július 22.
Ma kivittek minket ide a parkba, mert valami parádé volt a városban, és mindenhol mutatványosok voltak. Hamar eloltották a tüzet a tenyérjós sátránál. Mert én gyújtottam fel, igen! Az az ocsmány cigányasszony belenézett a tenyerembe, és sikított egyet. Amikor kérdeztem, mi a szar baja van, ellökte a kezem, mintha én lennék a cigány, és nem ő, és azt mondta, hogy borzalmas véget fogok érni!!!! Szemét, undorító nyanya, de nagyon megbánta, hogy kikezdett velem!!!! Iszonyú dühös lettem, és a cuccaiból semmi nem maradt! Még mindig nagyon ki vagyok akadva, hogy mer ilyeneket kitalálni??? Pláne nekem??? Én NEM FOGOK borzalmas véget érni!!!
A rohadék szemétláda!!!!! Éjjel egy óra van, és nem tudok aludni a szemét jóslata miatt!!!! Meg kellett volna ölni, nem csak a sátrat rágyújtani!!!!!
Augusztus 4.
Varázsló vagyok. Tudtam. Tudtam, hogy nem vagyok bolond, nem vagyok közönséges ember, mint itt mindenki más. Varázsló vagyok! De jó lenne mindenkinek a szemébe mondani! De nem lehet, Dumbledore vagy ötször elmondta, hogy ez titok. Mintha nem tudnám magamtól is, hogy úgyse hinnének nekem.
Azért leírom pontosan, hogy hogy volt. Ma bejött a szobámba egy szakállas öregember, ja külön szobát kaptam, mert közben bárányhimlős is voltam, a kis nyamvadék Lifferoy, aki behozta kintről, most már lábtöréssel fekszik, szóval úgy nézett ki, mint egy bohóc. És azt mondta, mágus vagyok! Nem az űrlények raboltak el, nem isten vagyok (ezt sajnálom kicsit, mert akkor soha nem halnék meg, mint az anyám), hanem varázsló. És azt is mondta, hogy ősztől járhatok a varázslók iskolájába, ahol mindent megtanulhatok, amit csak a varázslással csinálni lehet! Naná, hogy megyek. Akkor aztán biztos megtehetek majd mindent, amit akarok!
Utána eszembe jutott, hogy hátha átverés az egész, és mégis a diliházból jöttek, és így akarnak titokban megvizsgálni, hogy bedőlök-e egy ilyen gyerekmesének. De az öregnek tényleg volt egy varázspálcája, amivel felgyújtotta a szekrényemet, fú, ha ezt a tüzes dolgot ilyen pontossággal meg tudom majd csinálni, akkor aztán senki nem mondhat nekem ellent!
Pénzt is adott. Elég idétlenül néznek ki, de könnyű velük számolni. Marha ciki, hogy ilyen csóró vagyok, de abból kell majd megvennem a szükséges cuccokat itt a városban, valami kocsmában. Na majd ott mindenképp kiderül, ha mégis átverés az egész, de akkor ez a Dumbledore nagyon megbánja. Ha viszont nem, akkor megyek a Roxfortba. Csupa varázsló közé! És én leszek a legnagyobb mind közül.
Remélem, ez az öreg hapsi nem lesz állandóan a sarkamban majd, mert most is felhúzott párszor, pedig csak negyed órát volt itt. Nagyon szeret mások dolgába beleszólni, én pedig utálom az ilyet. De megígértem neki, hogy visszaadom a sok kis takonynak a cuccaikat, nehogy aztán mégse vigyen el a mágusiskolába. Majd kitalálom, hogy adjam nekik vissza, mert az biztos, hogy nem fogok bocsánatot kérni, hülye ez a Dumbledore!!!! Soha senkitől nem kérek bocsánatot, mint egy beszari majom, régebben, ha nagyon követelték a tanárok, mondtam, hogy bocsánat, de utána rosszul járt az, akitől én bocsánatot kértem. Most már nem kérnek tőlem ilyet, és akár meg is esküszöm rá, hogy magamtól az életben nem fogok ilyet kimondani. Tőlem fognak majd bocsánatot kérni.
Dumbledore-ral majd vigyáznom kell, ez a lényeg. Addig is muszáj fapofát vágnom, mert ma már hárman is megkérdezték tőlem a vacsoránál, hogy minek örülök ennyire. Hú, ha tudnák! Na majd megtudják! Á erre eddig nem is gondoltam!!! Hát a nyári szüneteket itt kell töltenem! Rohadt életbe!!! Egyszer az egész házat felégetem, az is biztos.
Na nem baj. Legalább jól elszórakozom majd nyaranta a sok közönséges szeméttel.
Augusztus 6.
Nem volt kamu. Tényleg vannak varázslók!!! Most már biztos, hogy én is az vagyok!!! Rohadt szar, hogy még egy hónapig titokban kell ezt tartanom, mert a végén tényleg a diliházba visznek a Roxfort helyett, de most már tudom, hogy valószínűleg nem sikerülne nekik, ha én nem akarom! Varázsolással biztos akármit meg lehet tenni!!!
Hét évig tart majd mindent megtanulni, de nekem nem kell annyi idő. Sokkal hamarabb utol fogom érni a többieket. Akkor úgyis mindegy lesz, hány éves vagyok, ha bárkit legyőzhetek, és akkor senki nem fog majd felettem állni!!! Itt egyre kevesebb van, aki erősebb nálam, egyébként már mindegyikre kitaláltam rég, hogy hogy szívatom meg őket, és a Roxfortban sem lesznek ilyenek sokáig, az biztos. Itt is elég hamar megneveltem mindenkit, ott is menni fog. Sőt, itt már rájöttem, hogy kell. A végén még örülni fogok ennek a romhalmaznak? Hát ez jó.
Mindegy, egy hónapom van rá, hogy kitaláljak mindent aprólékosan. Kell egy jó fedősztori. Mert az aztán biztos, hogy ezt a helyet nem fogom a többieknek kiteregetni. Vettem egy csomó könyvet az Abszol úton, addig mindet elolvasom, a varázslóvilágról szólnak. Annyit már megtudtam, ahogy az egyiket átlapoztam, hogy a varázstalan embereket mugliknak hívják. Ilyenek között élek én is. Persze én mindig is éreztem, hogy felettük állok! Korcsok, olyanok, mint a majmok, na ezzel biztos nem fogok ott dicsekedni.
Augusztus 30.
Holnapután indulok a Roxfortba. Az összes könyvemet elolvastam, hogy nehogy leégjek az órákon. Nem tűnik túl nehéznek egyébként, a gyakorlati órákkal sem hiszem, hogy gond lesz. Már gyakoroltam is volna, ha az a bizarr szemű Ollivander, akitől a pálcámat vettem, nem mondja el hússzor, hogy tilos az iskolán kívül varázsolni – úgy nézett rám közben, mint aki biztos benne, hogy különben azonnal kipróbálnám a pálcámat. Ebben igaza volt, de remélem, többet nem találkozom vele, amíg meg nem tudom, hogyan látott belém. Nem lenne rossz, ha tudnék az emberek gondolataiban olvasni! Persze úgy, hogy az enyémben meg ne tudjanak. Kíváncsi vagyok, lehet-e ilyet csinálni. Miért ne lehetne? Mindent lehet, varázsló vagyok. Csak ki kell várnom azt a hét évet a suliban, amíg mindent megtanítnak, amit bírnak, sőt, még annál is többet. Elhatároztam, hogy addig majd próbálok jóban lenni a tanárokkal, azokat sem nehezebb biztos lenyűgözni, mint ezeket volt itt.
Óriási szerencse, hogy a Roxfortban teljesen tiszta lappal indulok, senki nem tud rólam semmit, a vén Dumbledore-t kivéve, de őt majd elkerülöm, mindenki másnak viszont azt mondok, amit akarok, senki nem fog tudni semmit a Roxfort előtti éveimről, mindent teljesen úgy tudok majd alakítani, ahogy nekem legjobb! Pont olvastam egy könyvet, amiben a fickó évekig várt az alkalmas pillanatra, mielőtt lecsapott az ellenségeire, és egészen addig mindenki azt hitte róla, hogy egy ártalmatlan, jólelkű balfácán. Mondjuk engem nem fognak balfácánnak nézni, de az biztos nem árt, ha egyelőre nem látják, hogy mire vagyok képes. Igen, lehet, hogy itt túl hamar megtudták, mert most már a fél ház kerül, mint az ördögöt, ezt azért sajnálom, mert sokkal nehezebb elkapni így őket, de viccesebb, ha hirtelen kerítem be őket!
És persze kinyomozom, ki volt az apám. Az egyik könyvemből megtudtam, hogy az is lehet varázsló, akinek egyik szülője sem tudott varázsolni, de az biztos, hogy rám nem igaz, mert nekem már most nagyobb a varázserőm, mint akik évek óta tanulnak a Roxfortban, ez teljesen biztos, már Ollivander üzletében is kiderült, a pasas a frászt kapta tőlem, nagyon vicces volt. Szóval ki van zárva, hogy ne lettek volna varázsló őseim, sőt, valószínűleg nagy mágusok voltak, és biztos, hogy a Roxfortban találok majd az apámról valamit. A koszos mugli anyám nem érdekel. Annyira sem volt képes, hogy megmentse magát, pedig ez minden normális boszorkánynak biztos alapdolog lett volna. Régebben érdekelt, hogy miért halt meg, most már tudom. Azért, mert értéktelen és gyenge volt, mint a többi mugli! Ha nem egy mugli nőhöz születek, nem kellett volna ezen a koszlott helyen töltenem az időt! Jól elcseszte nekem az egészet!!!
Most nagyon belerúgnék!!! Nem lenne szabad, hogy varázslók muglikkal adják össze magukat!!! Az apám hogy állhatott le egy mugli nővel, azt nem tudom elképzelni. Volt egy pár könyv a korhatáros részlegben, amit nem nagyon akart odaadni nekem a könyvtáros nyanya a St. Librotusban, azt mondta, még nem nekem való, mert hogy veszélyes teóriák vannak benne! Aztán persze odaadta. Szóval azokból elég sokat megtudtam arról, mennyire különbek a varázslók a mugliknál. (Nem mintha nem lett volna amúgy is nyilvánvaló.) Úgyhogy ezentúl a régi, mugli életem titok. Varázsló vagyok, annak születtem és kész! Az anyám meg, aki bekoszolta a véremet, nem érdekel! Ő tehet róla, hogy ide jutottam! Utálom ezt a helyet!!!! Egyszer nyoma sem fog maradni. Holnapra kitalálok valamit nekik búcsúzóul. Az utóbbi egy hónapban biztos hiányoztam már nekik, mert egész nap csak olvastam. De tényleg nem érdekelnek már ezek a kis elfuserált muglik itt.
folyt. köv.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
