[508-489] [488-469] [468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1] [Archívum]
V. Fable-ről hallottam, de szerintem nem az esetem, olzan kevés az időm olvasni, hogy csak a gyöngyszemekre korlátozódom.
Filmügyben talán meglesz a Halló, halló, és a Csengetett, Milort, legalábbis remélem :)
de kösz az öteleteket, majd kielemzem |
VAn egy magyar nőci, Vavyan Fable néven ír, háát, a stílusa igen egyedi, nem mindenkinek jön be, de akinek igen, jól tud rajta szórakozni. Nekem a Szennyből az angyal, a Nászjelentés és az Apád-anyád ide lőjön tetszett tőle igazán. De elég fárasztónak találhatod a stílusát sztem.... |
Most lourdes-i Bernadett életéről olvsok egy regényt, sztem jó (bár nem olyan kv, amin nagyokat röhöghetnél).
Efrájim Kishon vagy hogy írják, magyar nevén Kishont Ferenc asszem Veszett ernyő nyele címmel írt olyan hmm, rövid sztorik vannak a könyvben.
Tímár Péter Zimmer Ferije könyvben és filmben (főleg utóbbi). meg Koltai Róbert némelyik filmjén lehet jókat röhögni. Egyelőre ennyi. Ha még eszembe jut valami, folytatom. |
Daniel Pennac: Hívatása bűnbak vagy mi a címe, a név az stimmel, francia pasi. |
Az általam említett filmeken tudok én röhögni. Aztán hmm...pff..hirtelen újabb nem jut eszembe. Ill. van egy olasz bácsi, régi film, olyan benny hill féle. Semmit nem tudok róla, mert Riminiben láttam az egyik olasz csatin. Na az is jóó. Meg a jégkorszak rajzfilmek (pár évesek) és a madagaszkár. Tegn. a született feleségeken röhögtem nagyon (a tvben volt).
Könyvek, igen,ezeken lehet szórakozni, aztán ott vannak Brunella Gasperini könyvei-ezeket gildától kéne kölcsönkérned, mert még Mo-on is alig lehet megszerezni, nemhogy nálatok.:(( Nézzük még én William Goldman: Mit is hazudtam? c. könyvén fetrengtem, ez egy amcsi forgatókönyvíró... Meg húúú, ebből film(ek) is készült(ek!!!!!): James Herriot: A repülő állatorvos. Azt hiszem a bácsi 3 v. 4 könyvet írt... húúú... ő egy állatorvos a vidéki angliában a 2. világháború után, és úgy röhögtünk rajta anyámmal, ihajj. Nagyon jól ír, humorosan, és mivel te is szereted az állatokat, tutifix tetszene.:))) Könyvtárból szedtem ki...
Van egy részlet belőle, tessék (és nem ez a legröhögtetőbb...jaj, egyszer majdnem a levesembe fulladtam miatta XD):
"Gertrude gyanakodva közeledett és beleszagolt a furcsa folyadékba. Rövid habozás után beledugta az orrát, kortyolt egyet, és másodperceken belül szorgos lefetyelés hangjai töltötték be az ólat. - Szavamra, ízlik neki! - kiáltotta Will. - Még szép - közölte a papa derűsen. - Ez John Smith legjobb söre. A disznó rneglepően rövid idő alatt végzett a két gallonnal, majd tisztára nyalta az egész vályút, mielőtt otthagyta volna. Semmi késztetést nem mutatott arra, hogy visszaheveredjék a szalmára, hanem járkálni kezdett az ólban. Időnként odament a vályúhoz, hogy megnézze, nem fakadt-e még egy kis sör benne, és fel-felnézett a palánk fölött behajló hárorn arcra.
Az egyik alkalommal elkaptam a pillantását, és hitetlenkedve konstatáltam, hogy a korábban vészjóslóan villogó tekintetben most nyájas derű honol. Nérni jóindulattal még azt is mondhattam volna, hogy a disznó mosolyog.
Ahogy múltak a percek, egyre bizonytalanabbá vált a mozgása. Időnként megbotlott, és kis híján elesett, végül eltéveszthetetlen csuklást hallatva lerogyott a szalmára, majd az oldalára hengeredett...
Gertrude merevrészeg volt."
Még gondolkozom!!! Gyerekkönyvek jutnak az eszembe, meg Janikovszky Éva. Jaj, ő nagyon jóóóóó!!! Bár nem annyira röhögtetősen. Bálint Ágnes meséi és a 13 fő egy kutya és egy igazgató c. Petrovácz István könyv. Diákregény. Azon is lehet vinnyogva rötyögni.
Douglas Adams GAlaxis útikalauza hát az egy vastag könyv és nem könnyed olvasmány, de nagyon szórakoztató,ha bírod az angol humort. Még gondolkozom!!!! |
Hell, köszi,
igen a Vaczak -szálló sem rossz, sajna csak pár részt láttam.
Anno igen, a Louis de Funes is, de az csak franciául D
A sorozatokkal gond van, és ezek mind azok.
Mikre gondoltam? Amiken én tudnék röhögni, és amíg nézhetők, azaz magyarán valahonnan beszerezhetőek, mert másképp sok értelme sincs,
Képzeld, azokat sem találom, amiket Csikla küldött.
És akkor egyúttal, jöhetne egy könyvlista is így hirtelen, vidám könyvekből.
Kapásból nekem:
Durrell: Családom egy egyéb állatfajták,
Jerome Klapka Jerome: 3 embert egy csónakban, nem számítva a kutyát,
folytatjátok? |
Nem tudom milyen filmekre gondolsz a fórumon, a csengetett milord tényleg jó lehet, sajna nem láttam belőle semmit. Viszont ott egy másik rövid sorozat, a Vaczak szálló (ez a magyar címe), abból 1 részt láttam és szakadtam a röhögéstől, ez is angol. De angol a Rowan Atkinsonos Fekete vipera is, ez se lehet rossz. Ha filmek, akkor a franciák közül Louis de Funes filmjei (beleértve a csendőr sorozatot, hát azon sokadszor is visongok), vagy a Belmondo-s Kellemes Húsvéti Ünnepeket! aztán öö, hú,. ja, igen, nekem a Bud Spencer-Terence Hill filmek is bejönnek. Sok pussz!!!!! de mondom, nem tudom mire gondolsz, így lehet, ezek nem jók... |
Remélem jó napod volt ma! Nekem igen (leszámítva, h. a torkom fájni akar, és ezért veszexünk XD). Szőreb sok szeretettel és szőrrel üdvözöl.
Kívánunk nyugodalmas nemzeti ünnepet (hogy ne legyenek olyanok....) |
Ja ennek a legutóbbinak sincs a nőnaphoz köze, hanem annál jóval átfogóbb-általánosabb értelemben mondtam.(írtam). Minden jót. Sokat bőgtem a 7végén,de nem a nőnap miatt. |
Más. Hülye mind. Amit egy éretlen 21 évesnek megbocsátok, azt egy idősebbnek soha. Kornélka (emléxel rá?) sem érettebb, pedig bőven benne jár a 30ban. |
Nincs köze a nőnaphoz sem 1 illetőhöz. A bagoly megjött, de még nem olvastam el és most nincs kedvem meg időm se a gép előtt maradni.Megint kihűlt a szoba a szél miatt. |
Hali, köszike,
nektek is üdv. Na miért, áprilisig nem netezel, vagy mi? O
moderáltalak, ne hari, de ez nem blog, és a túl privát megjegyzéseket inkább ott, vagy mélben |
Nagyon szépek. Nekem megszakadt a szívem. Majd áprilisban elmesélem. Szőreb szeretettel üdvözöl és boldog nőnapot kíván. Pussz! |
“Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között.
Miért csillag a barát?
És miért barát a csillag?
Mert olyan távol van, és mégis bennem él?
Mert az enyém, és mégis elérhetetlen?
Mert az a tér, ahol találkozunk nem emberi, hanem kozmikus?
Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit?
Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég?
Nem lehet rá válaszolni.
Nem is kell.
De, ha nem is lehet, barátom iránt mindig azt fogom érezni, hogy csillag,
a világegyetemnek rám ragyogása.”
(Hamvas Béla) |
KORALI BANYUS!! KÖSZÖNÖM A BEJEGYZÉSEID, ÖRÜLÖK, H. JUTOTT IDŐD IDE ÍRNI!!:)))
Namost hölgyem, ha maga dumált, én is fogok. A piroshoz: Önnek is boldog márciust. Vagy blogdog-ot, esze dóra szavával élve.
A kékhez: egyetértek.
A zöldhöz: szép a szöveg és a kép is nagyon tetszik, lementhetem? Tudod mit, tedd be a szőke lót. Vagy tegyél be "lókat".:)) (ha nem tod leszedni a picasámról, átküldöm) tényleg én sem álltam volna meg, de ugye az én esetem egyedi. Azért elégggé elszomorodtam ezt olvasva... A felsorolt okok mind hülyeségek, és mind tudjuk ezt, nem? Egyszerűen csak hülye közönyös az ember.:((
Rengeteg érték és kincs mellett megyünk el naponta. Azért én igyexem felfedezni őket, de nekem érték és kincs a szőreb is, meg a napraforgó, aki ott nőtt a betondzsungel kellős közepén a kipufogógőzben. Milyen szép volt!
Persze ezek momentán nem művészetek.Ha művészet, pesten szeretem lesni a homlokzatokat (így lehet szépen orra esni :))) )
A lehetőségek. Adódnak? Mert az én életemben nem szoktak lenni, ill. nagyon kevés, és ált. pont nem rajtam múlik,ha nem tudok élni velük.:(( A gyors élettempó: otthagytam a munkahelyem.:)) Ahelyett h. elszarnám az életem, és mások gazdagításával élnék csóringerként, élem az életem és nem gazdagítok másokat. Persze csóringer vagyok, de legalább boldogabb, mint amíg melóztam. Ráadásul így van időm észrevenni a szépet.:)))) Mi tudna lassítani? egy dolgozó embert csak egy emberséges főnökség, ami manapság nem létezik. :((( Néhány ember maga is lelassíthatna, ha akarna. De azok magasan ülnek, és ...áh...tudod.... Ezek az én válaszaim a kérdéseidre. De ahány ember, annyiféle válasz.
Sok pussz, szőreb szeretettel üdvözöl. Képzeld, a tappancsán már tavaszillat van. (én vagyok az a "hülle" aki szeretem megszagolni az ebpraclit. De ezt csinálja pl. Csányi Vilmos, az etológus is. Mi vagyunk a hülyék, vagy a többiek?) Bocsi a hosszú pofázásért! |
Tavaly, a tavasz táján olvastam egy történetet. Egy reggelen, amikor az
emberek munkába, a gyerekek pedig iskolába mennek, egy farmernadrágos,
baseball-sapkás fiatalember Washington egyik forgalmas állomásán kiszállt
a metróból. Az emberek jöttek, mentek az állomáson a reggeli
csúcsforgalomban, ő pedig megállt, elővette hegedűjét, ösztönzésként
néhány dollárt dobott a hegedűtokba, és elkezdett játszani. Az utcazenész
koncertje 45 percig tartott, s hat fülbemászó dallamú, klasszikus
zeneművet tartalmazott. Ez idő alatt 1089 személy haladt el mellette. Hat
személy állt meg hosszabb-rövidebb időre, hallgatni a hegedűst. Hét
személy adakozott a zenész javára, összesen 32 dollárt.
Tetszésnyilvánításként még egy rövidke tapsot sem kapott senkitől.
A történet érdekessége, hogy a rögtönzött koncerten a zeneirodalom hat
legnehezebb Bach-darabja hangzott el a világ egyik legértékesebb
hangszerén, egy 3 és fél millió dollárt érő, 1713-ban készült
Stradivari-hegedűn. A zenész pedig a világ egyik legkiválóbb
hegedűművésze, a csodagyerekként feltűnt Joshua Bell, akinek teltházas
koncertjein ezrek tapsolnak szerte a világon.
Az esetet hallva most bizonyára azt kérdezzük mindannyian: Vajon mi
megálltunk volna a csodálatos zenét hallgatni a metróban? De nem érdemes
ezen sokat gondolkoznunk! Megmondom a választ. Valószínűleg nem, sőt,
szinte egészen biztos, hogy mi sem álltunk volna meg. A hegedűvirtuóz
különleges fellépését egyébként egy washingtoni újság szervezte, s azt
akarták felmérni, hogy vajon felfigyelnek-e az emberek egy művészi előadó
játékára, észreveszik-e művészi szépet a hétköznapokban? Az eredmény az,
hogy a rohanó világban, az ember észre sem veszi a szépet, s továbbmegy
még az igazán értékes dolgok mellett is. A fellépés kudarcának okaiként
persze sok mindent felsorolhatnánk: Nem ismerték fel a világhírű művészt.
Nem volt megfelelően reklámozva a fellépés. Az emberek nem fogékonyak a
komolyzenére. Rossz volt a metróállomás akusztikája. Az emberek azt
gondolták, hogy csak egy szegény koldus akar így pénzt keresni. Az
embernek nincs ideje manapság megállni, hogy zenét hallgasson.
A sokféle tanulságot mondhatnék e történet kapcsán, de inkább mindenkinek
meghagyom a lehetőséget, hogy a maga számára megfogalmazzon legalább
egyet. A tanulságok helyett inkább kérdéseket tennék fel:
Vajon mennyi érték, mennyi kincs mellett megyünk el naponta?
Vajon hány csodálatos lehetőséget szalasztunk el naponta, mert rohanunk és
sietnünk?
Képes vagyok-e egyáltalán felfigyelni bármire, amit nem reklámoznak?
Észreveszem-e az egyszerű, csendes dolgokat körülöttem?
A gyors élettempóval sok minden el lehet érni. De mit lehet vele
veszíteni?
Vajon mi volna képes megállítani? Mi tudná lassítani lépteimet,
élettempómat, s mi tudna megállítani? |
|
|
[508-489] [488-469] [468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1] [Archívum]
|